Pán Péter (1)

      Hosszú évek seb nyalogatása, és fogadkozása után, a lány úgy gondolta, hogy ő is társaslény, és társra vágyik, így regisztrált egy társkereső oldalra (igen gáz, de valahogy unaloműzésnek is jó lesz, gondolta) Nem kellett sokáig várnia, és egy jelölés mellett egy üzenet is várta. A "jelentkező" adatlapját átfutva és a képét megnézve,- magas, szőke... lehet, hogy a rég óta várt herceg lesz az?!, vagy, ha az nem, akkor lehetne egy jó kiállású ogre, mint a mesében - úgy döntött válaszol, mi bajom lehet alapon, bele sem gondolva, hogy nem a férfi írta az üzenetet, hanem egy automata volt a nevében. Egy pár hét levélváltás után feldobta a férfi labdát, mi lenne, ha találkoznának. A lány igent mondott, a kíváncsiság hajtotta, hogy ki is lehet az akivel egy ideje virtuális beszélgetésbe bonyolódott. Nem utolsó sorban ideje volt újra élednie a hosszú évek óta tartó tetszhalott állapotból.




      A naptárhoz képest meleg őszi nap volt, mikorra a találkozót megbeszélték. Sokszori átöltözés és szenvedés után, egy kicsit késve ugyan, majdnem megérkezett a találkozó helyszínére. Azért majdnem, mert a férfi nem bírta már kivárni, hogy oda csattogjon, és azt mondta, hogy maradjon a buszmegállóba, oda megy érte. A közeli bevásárlóközpont tetőteraszán ültek le beszélgetni. Két idegen, akik úgy csevegtek egymással, mint régi ismerősök. A hosszúra nyúlt este végén haza vitte a lányt, és elbúcsúzva egymástól megbeszélték a következő találkozó időpontját.

Szombat délután ugyan olyan izgalommal pezsgett, a szíve majd kiugrott a helyéről, mint pár nappal előtte, amikor az első találkozóra készült egy teljesen idegennel. A férfi pontosan érkezett a lányért, és amit még a levelezésben emlegetett, hogy hová is vinné az első randin (ami nem egy hangos kávézó, és nem is egy csendes könyvtár) elindultak, egy kicsit bizonytalanul, mert a határozottság valahogy egy pár percre kiveszett a férfiből, mi van, ha mégsem fog a lánynak tetszeni.
Pedig ha sejtette volna, hogy nem az számít főhősnőnknek, hogy hová, meg hogyan, hanem az, hogy kivel, és mit. Megérkezve a festői helyszínre, főhősünk tökéletes úriemberként viselkedett, ami a lánynak egyre jobban imponált.
Kiérve az étteremből az autóhoz sétáltak, megálltak mellette, és a lány így szólt:
- És akkor most haza viszel? - kérdezte kaján mosollyal az arcán.
- Ha azt akarod! - felelte a férfi komoran, és nem értette, hogy miért szeretne máris haza menni a lány, hisz ő nem így tervezte.
- Hát nem azt mondtad? - lépett közelebb a férfihez, aki kérdőn nézett rá.
- Nem. Azt mondtam, hogy felviszlek hozzám. - mondta összezavarodva, de elég határozottan, és magához ölelve a lábujjhegyen pipiskedő lányt, egy csókot nyomott a fejére.
- Félre értettél - kacagott, és beszálltak az autóba - én sem úgy gondoltam, hogy hozzám haza.
A férfi lakásához érve egy gyors körbevezetés után kényelembe helyezték magukat, és a tv-t kapcsolgatva valami nézhető csatorna keresgélést megelégelve megállapodtak az egyiken amit nézni kezdtek. Beleunva a műsorba, és vágyakozva a lány közelségére, közelebb bújt hozzá. A karjaival átölelve, magához húzta és csókolni kezdte, követelőzve, vágyakozva, akarva! Hosszú pillanatokig a vágytól fűtve fürkészte, és egy halk sóhaj elhagyta az ajkait, gyengéd csókot nyomott a lány ajkára, majd megragadva a csípőjét, lejjebb vonva fölé hatalmasodott. A karjait a férfi nyaka köré fonta, még közelebb húzva így magához, és csókolta azzal a forró vágyakozással, amit a férfi ébresztett benne...
... a férfi cirógató simogatása hozta vissza a valóságba pillanatnyi álmodozásából. Közelebb bújt hozzá, az ujjai közé fűzte az ujjait, majd szorosabbra fonta magán a simogató kezeket.
- Maradj velem! - súgta a férfi a lány fülébe - Aludj itt, majd reggel haza viszlek. - simította végig a kezét a lány combján, hátha maradásra bírja.
- Nem lehet! - felelte - Holnap dolgoznom kell - felelte és a férfi felé fordult - inkább a saját ágyamban ébrednék, ha lehet.
- Ha ragaszkodsz hozzá... - egyezett bele kelletlen a férfi, és kikelve az ágyból öltözni kezdett.

Második rész: Pán Péter (2)