Pán Péter (2)

A lány tűkön ülve várta a következő szabadnapját, hiszen akkor újra találkozhat a férfival. Hogy miért érzett olyan megmagyarázhatatlan vágyat az iránt, hogy együtt legyen vele, azt maga sem tudta, és ettől az érzéstől megijedve, egyre mélyebbre, és mélyebbre próbálta nyomni magában.  Soha többet nem akart engedni annak az érzésnek ami padlóra küldte már többször is. De hiába minden próbálkozás, hisz nem ő döntött, a szíve újra életre kelt, és annak már nem tudott parancsolni.

Eljött a várva várt találkozó napja. Egész nap a torkában dobogott a szíve. Hogy terelje a gondolatait, és gyorsabban teljen az idő, átment a barátnőjéhez egy kis csajos beszélgetésre. Alig mélyedtek el a témában, mikor a lánynak jelzett a telefonja, üzenete érkezett. Felvette az asztalról, és megnyitva olvasni kezdte a váratlant.
- Offoljuk a mai randit, segítek itthon, mar ittam sört is. - állt nyersen az elutasítás a férfitól.
A lánynak sem kellett több, bele kortyolt a kávéjába, és keresni kezdte a telefonjába a férfi számát.
- Ne csináld... - mondta a barátnője, de mind hiába, a lány hajthatatlan volt.
- Hogy lehet valaki ekkora bunkó! - kelt ki magából - Ne nézzen engem senki hülyének! 2 napja még ő könyörgött, hogy maradjak vele, most meg találkozni sem akar!? - folytatta, és a füléhez emelte az addigra kicsörgő készüléket.
- Szia! - szólt bele meglepődve a férfi, miután fogadta a hívást.
- Tudod, van ennek egy kulturáltabb módja is, minthogy ide löksz egy sms-t! Te akartál velem ma találkozni. Most meg neked jobb dolgod akadt!? Legközelebb vedd a bátorságot, és legalább hívj fel! - hadarta. - Jó mulatást! Na szia! - köszönt el, és bontotta a vonalat.
- Te örült vagy! - kacagott a barátnője.
- Tudom! - kacagott fel a lány is, és újra belekortyolt az italába

Az idő elteltével a férfi egyre nagyobb szájhős lett. Telefonon folyamatosan bizonygatta a lánynak, hogy mennyire hiányzik neki, és hogy mennyire vele akar lenni, de valahogy nem sürgette a tettek mezejére való lépést. A kifogás általában az volt, hogy főhősnőnk sokat dolgozik, azért találkoznak ritkán (ritkábban mint kellene) Pedig a lány nem dolgozott többet, mint egy átlag ember, a szabadidejét pedig rendszerint egyedül töltötte, mert főhősünk az utolsó pillanatban előrébb helyezett bármi mást, főleg az alkohol édes magányát, mint a lánnyal való találkozást. Természetesen ebből adódóan sok vita, veszekedés, szakítás közeli állapot generálódott. De ahogy a férfi csepegtetve, néha-néha találkozott a lánnyal, főhősnőnk repült a karjaiba, elfeledve az előtte lévő sok bosszúságot okozó tetteket.
Az első igazi pofont a férfi születés napján kapta (de még abból sem tanulta meg a leckét)
Fáradtan sietett haza, hogy kipihenhesse magát, hisz másnap szülinapi randija lesz a kedvesével. De este, mikor a barátnőjével beszélt telefonon, át pörgette a napi híreket a közösségi oldalán, és egy poszton megakadt a szeme. Kedvesének egy hölgy ismerőse írt, boldog szülinapot kívánva, ami önmagában még nem lenne baj, hisz ő is fel szokta köszönteni férfi ismerőseit is. De a férfi reakciójára a köszöntőre nem számított:
- Köszi.De veled ismerkednék is. - olvasta magában. - Ezmiez? Ezt nem hiszem el! - csattant fel.
- Mi a baj Baba?! - riadt meg a vonal másik végén a barátnője.
- Ezt nézd! Ez mi? Ezt nem értem! - hadarta, miközben át küldte a képernyő fotót.
- Ez egy féreg! - hűlt el a barátnője mikor megnézte a fotót - Sajnálom Baba... - kezdte, de befejezni nem tudta, mert a lány közbe vágott.
- Miért csinálja ezt velem? - bizonytalanodott el, majd harciassá válva elnézést kért a barátnőjétől, és bontotta a vonalat.
A tehetetlen dühtől fűtve tárcsázta a férfi számát.
- Haalllloooo - szólt bele a sokadig csörgés után a férfi a telefonba.
- Te tényleg ennyire semmibe veszel engem??? - eset neki köszönés nélkül a lány - Azt már el is felejtetted, hogy én is létezem? Vagy szakítottunk csak nem tudok róla??? - hadarta.
- Te most miről beszélsz? - értetlenkedett a férfi álmos hangon.
- Arról a retkes ... nőről akinek a szülinapi köszöntőjéhez oda kommentelted, hogy vele még ismerkednél is! Az nem baj, hogy állítólag én vagyok illetve voltam a barátnőd vagy mi!!!???
- Most azzal mi a baj? Veled minden héten szakítunk! A szülinapot van, ittam apámmal, hagy érezzem már jól magam. Amúgy se visíts a fülembe, mert megfájdul tőled a fejem.
- Ja! Hogy az felmentés, hogy ittál, és így megalázhatsz engem!
- Na jó! Inkább alszom tovább! Szia! - rázta le magáról a felelősség apró szikráját is a férfi.
- Menj a francba! - köszönt el a lány még paprikásabban mint amilyen volt a telefonhívás előtt, és bontotta a vonalat.
A napok lassan teltek, és a mély szomorúságával küzdve próbálta túl élni a lehetetlent, de egy gyenge pillanatában, kellőképpen egyedül érezve magát írásra vetemedett amit a férfinek címzett, és volt olyan balga, hogy el is küldte neki. Mivel nem egy érett férfivel állt szemben, így a válasz is kihátráló volt, aminek a kérdéséhez vajmi köze sem volt.
Pár nappal későbbre találkozót beszéltek meg, amikor is a lány választ várt, és reménykedett, hogy kap is a kérdésére.

Első rész: Pán Péter (1)