A gyorsétterem asztalánál ültek és míg a férfi és a gyerekek ettek addig a lány a kedvese mellett ülve, a telefonján pötyögve üzenetet küldött, amire nem akart jönni a válasz. A program végeztével, kisétáltak az épületből a parkolóba. Beszálltak az autóba, és a lány egyből a telefonját rángatta elő. Semleges érzésekkel, fogadta, a villogó borítékot, de a kíváncsisága elhatalmasodott rajta, és elolvasta a reakciót. Nem éppen azt kapta, amit várt, így viccesebbre véve a témát, válaszba kezdett, mikor a gyerekek a hátsó ülésen nyafogni kezdtek, hogy nekik is kell a telefon.
- Nem adom oda! Én sem játszom rajta! Választ írok! - felelte a lány, és pont akkor szállt be a férfi is a kocsiba.
- Hagyjátok anyát! A másik pasijával levelezik! - szúrta oda a gyerekeknek. A lány felkapta a fejét, és összeráncolva a szemöldökét a kedvesére nézett.
- Nincs másik pasim! - felelte határozottan - „Ő nem a pasim, csak pótlék arra, amit tőled hiába várok!” - gondolta hozzá a kiegészítést, majd a férfi beindítva a járművet, elindultak.
- Ezt szerintem ne most és ne itt beszéljük meg! - pillantott a lányra nyomatékot adva a mondani valójának, mintha hallotta volna a fejében kavargó gondolatokat.
- Mindig ez van! A szőnyeg alá söpröd, és azzal el van intézve! Soha nem alkalmas az időpont! - akadt ki - De! Most beszéljük meg! - erősködött és meg sem várva a férfi, ellenző reakcióját neki támadt - Nincs másik pasim! De ha lenne, akkor sem kellene tőle tartanod, mert semmi olyat nem csinálnék vele, amit veled csinálok! És semmi olyat nem csinálok veled, amit vele csinálok! – fejezte be a monológját, észre se véve, hogy elszólta magát. A férfi a lányra pillantott, mert a túl érzékeny receptorai nagyon is meghallották a véletlen nyelvbotlást. Mivel nem akarta megbeszélni a problémát, főleg a gyerekek füle hallatára, így a nyelvébe harapott, mielőtt bármilyen szó is kicsusszant volna a száján. A feszültségét, hogy levezesse padlóig nyomta a gázpedált, mit sem törődve azzal, hogy nem egyedül ül a járműben.
- Nem adom oda! Én sem játszom rajta! Választ írok! - felelte a lány, és pont akkor szállt be a férfi is a kocsiba.
- Hagyjátok anyát! A másik pasijával levelezik! - szúrta oda a gyerekeknek. A lány felkapta a fejét, és összeráncolva a szemöldökét a kedvesére nézett.
- Nincs másik pasim! - felelte határozottan - „Ő nem a pasim, csak pótlék arra, amit tőled hiába várok!” - gondolta hozzá a kiegészítést, majd a férfi beindítva a járművet, elindultak.
- Ezt szerintem ne most és ne itt beszéljük meg! - pillantott a lányra nyomatékot adva a mondani valójának, mintha hallotta volna a fejében kavargó gondolatokat.
- Mindig ez van! A szőnyeg alá söpröd, és azzal el van intézve! Soha nem alkalmas az időpont! - akadt ki - De! Most beszéljük meg! - erősködött és meg sem várva a férfi, ellenző reakcióját neki támadt - Nincs másik pasim! De ha lenne, akkor sem kellene tőle tartanod, mert semmi olyat nem csinálnék vele, amit veled csinálok! És semmi olyat nem csinálok veled, amit vele csinálok! – fejezte be a monológját, észre se véve, hogy elszólta magát. A férfi a lányra pillantott, mert a túl érzékeny receptorai nagyon is meghallották a véletlen nyelvbotlást. Mivel nem akarta megbeszélni a problémát, főleg a gyerekek füle hallatára, így a nyelvébe harapott, mielőtt bármilyen szó is kicsusszant volna a száján. A feszültségét, hogy levezesse padlóig nyomta a gázpedált, mit sem törődve azzal, hogy nem egyedül ül a járműben.
A lány másnap sem tudott túl lépni az előző napi vélt sérelmein, és az eddig jól bevált levélírásba fogott. Mikor a fájdalmait, sérelmeit szavak köntösébe öltöztette, visszaolvasta, javítgatta és végül nehéz szívvel elküldte. Bár az irománya végén azt kérte kedvesétől, hogy ne hívja, ne írjon, ne reagáljon rá, de a férfi, ennek ellenére, másnap délelőtt felhívta. Mindent meg akart ott melegében telefonon beszélni vele, de a lány hűvösen nyugalomra intette, így egy személyes találkozót kért estére, amibe beleegyezett.
Az idő vánszorogva telt, így volt ideje többször is lejátszani a fejében a beszélgetést, ami elé nézett.
- „Elmondok mindent! Nem bírom tovább! - határozta el magát - Nehéz lesz - sóhajtott egyet - de muszáj tisztalapokkal játszanom! Bár elveszteni nem akarom! - ingott meg a stabilitása, és már közel sem volt olyan biztos a dolgában - De ezt így tovább folytatni sem tudom! Túlságosan is szeretem ahhoz, hogy ezt tegyem vele! Istenem adj erőt, mert most tanácstalan teremtményed lettem! - mosolyodott el magában - Úgy szeretnék vele lenni… csak úgy, oda kucorodni hozzá, és a fejemet a mellkasára hajtva, csak hallgatni, ahogy lélegzik. - játszotta le magában az elképzelt jelenetet, és a feltörő fájdalmas üresség könnyeket csalt a szemeibe - Annyira magas és megkerülhetetlen ez a fal, amit közénk emelt! Miért fél ennyire? Miért nem tudunk úgy együtt lenni, ahogy egy „normális” párnak kéne? Ha külön vagyunk, akkor egymás felé hajt a vágyunk, de ha meglépi azt a bizonyos lépést, akkor már nincs, ami felém hajtsa, és egyre messzebbre távolodunk! MIÉRT? A vadász a zsákmányt elejti, de haza már nem viszi, hanem ott hagyja a dögevőknek prédaként?! Hogyan lehet valaki ennyire… - harapta el a gondolat végét, mert nem tudta hirtelen mivel jellemezni ezt a viselkedést - Hol van ilyenkor az ego? Hová temette azokat a vágyakat, álmokat, színes képeket, amiket pár hónapja vázolt fel nekem? Vagy csak azt mondta, amit hallani akartam, és az még köszönő viszonyban sem volt a saját vágyaival?! Tudom! Én rontottam el! - mondatta vele a lelkiismeret furdalás - De nem most… hanem még hosszú évekkel ezelőtt! És ezt, már nem tudom helyrehozni! Egyedül nem…” - bizonytalanodott el teljesen, a hosszú gondolatmenet végére.
Végül elérkezett az este, és mosolyogva lépet ki a kapun egyenest a kedvese karjaiba. Egy csendes kis étterembe ültek be, de hiába a több órás felkészülés, a téma csak nem terelődött abba az irányba, ami megíratta vele, előző nap a levelet. Végül eredmény nélkül, vegetatívan telt el az este, és a feltörő tehetetlenség egyre jobban szorongatta a lányt.
Első rész: Az égiek játéka (1)
Második rész: Az égiek játéka (2)
Harmadik rész: Az égiek játéka (3)
Negyedik rész: Az égiek játéka (4)
Ötödik rész: Az égiek játéka (5)
Hatodik rész: Az égiek játéka (6)
Hetedik rész: Az égiek játéka (7)
Nyolcadik rész: Az égiek játéka (8)
Tizedik (befejező) rész: Az égiek játéka (10)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése