Az égiek játéka (8)

       A vonat ritmusos zakatolása jelezte, hogy egyre közelebb ér a céljához, és csillogó mosollyal az arcán fog leszállni a járműről, repülve édesapja karjaiba. Elindítva ezzel a közel egy hetes megérdemelt pihenését. A vonat ablakán keresztül merengett kifelé, és próbált a látott tájra koncentrálni, de a nap eseményei körül kavarogtak gondolatai, újra és újra.

- Istenem! Mit tettem?! - kavargott a bűntudat kérdése a fejében - Hogyan fogok így a szemébe nézni ezek után??? Hogyan fogom elmondani neki?! Vagy elhallgatni, elfeledni örökre?! Meg nem történté tenni az egészet?!

       A viszontlátás öröme valamelyest feledtette vele a benne kavargó érzéseket, és a pihenésre koncentrálva, csak élvezte a kisváros nyújtotta levegő frissességét, nyugalmát, és csendjét. Pár nap elteltével a telefonja az ismerős csengőhangon szólalt meg, ezzel megtörve a közelgő este némaságát. Meredten nézte a kijelzőn kiíródott nevet, és összeszorult gyomrához kapta kezét, ezzel próbálva enyhíteni a feltörő fájdalmat. Némi tanácstalanság után fogadta a hívást. Hosszú lelket cincáló beszélgetés elé nézett, amit már vagy százszor végig játszott magába, de az események nem abba az irányba terelődtek! Ismételten benne ragadtak a szavak, mint már annyiszor! Nem tudta elmondani azt, ami napok óta a lelkét nyomta, és egyre lejjebb és lejjebb húzta a mélybe. Csöndben hallgatta kedvesét, aki vele ellentétben a sok kilométeres távolságból erőt gyűjtve, megosztotta vele lelke fájdalmát. Összezuhanva hallgatta a keménynek ható szavakat, és érezte, hogy a napokkal ezelőtti tetténél nem léphetett volna meg kegyetlenebb lépést a férfi ellen. Hiába a némasága, csak a napok lassú vánszorgása választotta el a lelepleződéstől.

       Mivel az idő gyorsan fogyott, így a megérdemelt pihenése is a vége felé közeledett. Hiába minden kérésnek, a férfi nem volt hajlandó együtt tölteni a hétvégét a lánnyal, csak annyit ajánlott fel neki, ha gondolja, lemegy érte, hogy ne kelljen hazafelé is vonatoznia.
- Ha olyan kettő óra felé megyek, az neked jó? - kérdezte, amitől széles mosolyra húzódott a lány szája.
- Ma? - kérdezett vissza boldogan, hogy mégis vele tölti a hétvége egy részét.
- Nem! Dehogy! Holnap! - válaszolta hidegen és elutasítóan a férfi.
- Nem kell értünk jönni! - váltott hirtelen hangnemet a lány, és a csalódottságát támadással próbálta leplezni - Köszönöm! Nem sofőrre lenne szükségem! Haza vinni a vonat is haza tud, ezért kár fáradnod! - szakadt ki a lányból az újabb csalódottság.
- Akkor mond el, mit akarsz?! - támadt vissza a férfi.
- Már elmondtam! - váltott lágyabb hangnemre, és érezte, hogy a szemei könnyel telnek meg - De te úgysem akarod azt, akkor miért tépjem újra a szám?! Nem fogom, neked megmondani mit tegyél! Felnőtt férfi vagy! Azt csinálsz, amit akarsz!
- Jó, akkor mikor menjek holnap?! - adta meg magát a férfi.
- Nem kell jönnöd! Már mondtam! - utasította el ismét a lány - Nem sofőrre lenne szükségem!
- Ha 10 – 11 felé érkezem az jó?! - próbálta kiengesztelni csalódott kedvesét.
- Jó! - felelte hűvösen, és ezzel részéről rövidre is zárta a beszélgetést.
A telefonban lezajlott vita ellenére elég csöndesen telt a vasárnapjuk.

       Néhány nap elteltével a levélváltások végén sikerült megbántania a férfit, aminek hangot is adott. Este munka után haza érve, felhívta a lányt.
- Miért kell neked, ilyeneket írnod? - támadt a lánynak mérgesen, mindenféle előzetes nélkül. A lány hirtelen szóhoz sem jutni, mert nem tudta mire vélni a kedvese támadását! Némi engesztelésnek szánt magyarázkodás után, a férfi így folytatta: - Most is arra vágyom, hogy itt legyél velem... hogy magamhoz ölelhesselek! - tört fel hirtelen a szíve mélyén lappangó vágya, amin a lány kapva kapott, cipőt húzott és becsukva maga mögött a lakás ajtaját elindult csillapítani, többek között a saját vágyát is.
Oda érve, becsöngetett, és várt, hogy a kedvese ajtót nyisson. Mikor kilépett a férfi, üdvözölték egymást, és végre magához ölelte a lányt, olyan szorosan, mintha attól félne, ha lazít a karjain, akkor elillan az álom. Viszontölelve kedvesét ugyan olyan szorosan bújt a férfihoz, mert ő is félt az álom eltűnésétől. Hosszú percekig, egymás ölelő karjaiban töltődtek a közös szerelmi buborékukban…


Első rész: Az égiek játéka (1)
Második rész: Az égiek játéka (2)
Harmadik rész: Az égiek játéka (3)
Negyedik rész: Az égiek játéka (4)
Ötödik rész: Az égiek játéka (5)
Hatodik rész: Az égiek játéka (6)
Hetedik rész: Az égiek játéka (7)
Kilencedik rész: Az égiek játéka (9)
Tizedik (befejező) rész: Az égiek játéka (10)