Az égiek játéka (7)

        Vegyes érzelmekkel nyitotta meg a levelet, és többször elolvasva, rászánta magát a válaszra! Sokat nem gondolkodott rajta, válaszolt a kérdésekre, illetve feltett néhány kérdést a férfinak, majd a küldés gombra kattintva búcsút intett irományának.


        Szokatlan mód, még aznap kapott választ. Este mikor már elcsendesedett a ház, félve nyitotta meg, és falni kezdte a sorokat. Elolvasva, ledöbbent a levél nyitottságától, de negatív tapasztalatok azt mondatták vele, hogy nem kell nagy hangsúlyt fektetni az olvasottaknak, így bele sem gondolva abba, hogy a szavainak súlya lehet, komolytalanra vette a válaszát, amit gyorsan el is küldött. De a másnap este érkező válaszlevelet olvasva kerekedtek a szemei, és zavarodottságát még tetőzte, hogy egy bocsánatkérő levél is kísérte, amiben az előzőek túlzott nyitottságát szerette volna kendőzni a férfi.

       Vett egy nagy levegőt, hátha segít rendezni a gondolatait, és válasz írásába kezdett. Nem őrlődött a válaszon, csak érteni szerette volna a két nap gyorsan rohanó eseményeit. Mikor készen lett a művével, visszaolvasta magába, hogy nem írt –e túl nagy zagyvaságot, és búcsút intett a szavakba foglalt gondolatainak. A napok egyhangúan teltek egymás után, mikor egy szép napos délután csörögni kezdett a telefonja. A kijelzőre pillantva ismeretlen telefonszám jelent meg, így fenntartással vette fel a telefont:
- Igen! Tessék?! - szólt bele kelletlen.
- Szia - köszönt a férfi a vonal másik végén, és a lány önkéntelenül mosolyra húzta a száját.
Nem kisebb hátsószándék nélkül hívta fel, minthogy találkozót kérjen, amire egy remegő hangú igen volt a válasz. Így szombat reggel a megbeszélt időpont után pár perccel érkezve a találkozó helyszínére, oda sétált a férfihoz, és a szóbeli üdvözlet után így folytatta:
- Még meggondolhatod magad! – nézett fel mosolyogva, csillogó szemekkel a férfira.

A teljes napos kirándulás, mint egy pillanat oly hamar elillant, beköszöntött az este, és így a búcsúzás ideje.

Otthon a csend, és a sötétség ölelő magányába visszajátszotta magába újra és újra, az elmúlt nap eseményeit. Mikor már sokadszorra nézette az agya ugyan azt a megunhatatlan filmet, akkor nyílalt belé a felismerés: - ugyanazok az érzések kerítették ismét hatalmába, amik elől annak idején több száz kilométerre menekült.

       A napok gyorsan száguldoztak egymásután, és a szerelem rózsaszín ködfelhője egyre jobban hatalmába kerítette a lányt. A találkozások sűrűségén rágódva úgy gondolta, hogy az a közelség már nem is létezhet, ahová eljutnak, ha ilyen aktívan részt vesznek egymás napjaiba, de az élet az ellenkezőjét facsarta ki belőlük! Egy hűvös vasárnapon, keresztülhúzták az égi összeesküvők a számításait, és a gyorsan alá szálló köd oszladozni kezdett! Mert hiába volt a sűrű találkozások száma, minden egyes alkalommal távolabb és egyre távolabb kerültek egymástól. A csavar pedig csak ezután következett, fokozva közöttük a növekvő távolság szakadékát. Egy rég elfeledett, nem várt ismerős bukkant fel a lány életébe, és hiába minden ellenállás, a távolságtartás falai omladozni kezdtek.

       Mikor már sokadszorra próbálta leküzdeni a félelmeit, és számára komolynak tűnő téma felé terelni a beszélgetést, újból visszarántotta a kétely! Kételkedett önmagában, a mondani valója fontosságában, de elsősorban a férfiben kételkedett. A hitetlensége pedig elsodorta a feladás tenger felé, ahol hosszan nézve a feneketlen mélységet, beledobta, elfeledte, feladta!

Feladta, hogy hangot tudjon adni a fájdalmának, a tehetetlenségének, a vágyainak, és hagyta, hogy elzakatoljon mellette az élet -amire évek óta vágyott - oly gyorsan, mint egy vonat!

Hosszú napok teltek el csendben, saját börtönébe zárva, mosoly álcáját húzva az arcára, és a vágyakozások, kételyek feletti tehetetlensége egyre halmozódott, míg egy nap a szakadék széléről vissza nem rántotta a magányába beszökő ismerős idegen. Szürke esős szombatra ébredtek. Nem volt kedve sehová menni, csak otthon az ágy puhaságát, és a takaró biztonságot nyújtó melegét érezi, de az idő csak perget, és legyőzve önmagát, készülődni kezdett. A sok álarc közül kiválasztotta azt, amelyiken a legszebb a mosolya, felhúzta, és sietett a megbeszélt találkozóra. A viszontlátás öröme kívánni valót hagyott maga után, de mit sem törődve ezzel, egymásba feledkeztek. A régóta vágyott kedvesség, gyengédség, figyelem, lenyűgözte a lányt, és a második pohár bor után már nem számított, hogy aki mindezt megadja neki, az nem a kedvese, csak egy ismerős idegen...

Első rész: Az égiek játéka (1)
Második rész: Az égiek játéka (2)
Harmadik rész: Az égiek játéka (3)
Negyedik rész: Az égiek játéka (4)
Ötödik rész: Az égiek játéka (5)
Hatodik rész: Az égiek játéka (6)
Nyolcadik rész: Az égiek játéka (8)
Kilencedik rész: Az égiek játéka (9)
Tizedik (befejező) rész: Az égiek játéka (10)