– Ne haragudj! De ez nem fog menni… – kezdte a jól bevált mentegetőzést, a lánynak kikerekedtek a szemei, és a torkát a sírás kezdte szorongatni – Nem tudunk ma találkozni, mert vidékre kell mennem, és későn érek haza – indokolta meg a találkozó lemondását, amire a lány érzelemmentesen, beleegyezően bólogatott – Most mi a baj? – csattant fel a férfi a lány inaktivitásán.
– Semmi! De most mit mondjak? – kérdezett vissza lemondóan – Ha hisztizek, vagy ellenkezek akkor másképpen lesz?! – tette fel a költői kérdést – Nem! Akkor?!
– A vasárnap úgy néz ki, hogy jó lenne… – kezdte menteni a menthetőt – Csak nem tudom, hogy te hogyan érsz rá?! – nézett fel rá a lány, a világ összes fájdalmával a szívében – Ha szombaton telefonálok az jó? – kérdezte búcsúzóul, amire igenlő bólogatást kapott – Akkor, szia… – kezdte nehezen, és észre véve a lány letörtségét, odahajolt hozzá, és cuppantott két puszit az arcára. Ledöbbenve a történtektől, csak egy automatikus visszaköszönésre futotta a lánytól, és állt ott megmerevedve – Végül is… így is köszönhetek… – mondta mosolyogva és a szájára cuppantotta egy puszit, ami viszonzásra lelt. Elköszönt még egyszer szóban a lánytól és folytatta az útját az autójához.
Mint a gyerekek a karácsonyt, úgy várta másnap, a telefonja csengését a lány, de a készülék csak nem akart megszólalni. Szomorúságát, a semmiből, ismét feltűnő betegsége tetézte. Annyira begyulladtak a hörgői, hogy minden egyes levegővétel, fájdalmas küzdelem volt számára. Túljutva a krízisen, és átvészelve az éjszakát, elérkezett a másnap. Mivel nem javult a helyzet, elment az orvosi ügyeletre, hogy valaki enyhítse fájdalmát. Az orvos, felírta neki a receptet, és az útjára engedte, azzal a kikötéssel, hogy másnap a háziorvosánál jelentkezik. Délután a gyógyszernek köszönhetően jobb kedve volt, mikor csörögni kezdett az előző nap várt zene ritmusában, a telefonja. Hosszú tanakodás után, fogadta a hívást, és a lehető legnagyobb mosollyal a hangjában, hogy leplezze fájdalmát, beleszólt a készülékbe. Miután viszont üdvözölte a lányt, a jól bevált mentegetőzést húzta elő a tarsolyából, és indokolni kezdte az elmaradt találkozót azzal, hogy beteg lett. De a lány nem adta meg neki azt az örömöt, hogy megint ő mondja le, így közbe szólt:
– Amúgy sem tudtunk volna ma találkozni, mert én is beteg vagyok! Hörghurutom van! – zárta rövidre a találkozó napolását. A férfi megkönnyebbült, hogy nem kell tovább bonyolítania a történetet, de csodálkozott azon, hogy ilyen könnyen ment a halasztás, így rákérdezett a lánynál – Ha hisztizek, és toporzékolok, akkor más lesz?! Mert akkor hisztizek, és toporzékolok! – válaszolta, és a szokásos elutasítást várta a lány.
– Nem! – felelte egyszerűen magyarázat nélkül a férfi.
A napok egymás után egykedvűen teltek, lassan gyógyulva a hörgőgyulladásból. Az ígéretéhez híven pár nappal később felhívta a lányt, aki annyira megörült, amikor csörögni hallotta a készüléket, hogy elfeledte az elmúlt pár nap szomorúságát. Kezdeti öröme nem tartott sokáig, mert a férfi nem szolgált jó hírekkel számára… Amilyen hirtelen jött a fellángolása, oly hirtelen el is múlt. Már nem találta annyira érdekesnek a lányt, és nem akarta tovább hitegetni. Gondolkodási időt kért! Egy kis magányra vágyott, hogy rendbe tegye a gondolatait, mert félt belevágni bármibe is, ami a lánnyal kapcsolatos…
Első rész: Az égiek játéka (1)
Második rész: Az égiek játéka (2)
Negyedik rész: Az égiek játéka (4)
Ötödik rész: Az égiek játéka (5)
Hatodik rész: Az égiek játéka (6)
Hetedik rész: Az égiek játéka (7)
Nyolcadik rész: Az égiek játéka (8)
Kilencedik rész: Az égiek játéka (9)
Tizedik (befejező) rész: Az égiek játéka (10)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése