Drága olvasóim!
Íme a negyedik - utolsó utáni rész
Az elkövetkező napokat, úgy vészelte át, hogy szinte haza
sem járt, vagy ha mégis, és mondjuk otthon volt a férfi is, akkor lapítva, ajtónyitásba
rekordot döntve, gyorsan beslisszolt a lakásba, hogy még esély se legyen a
találkozóra! És hogy honnan tudta, hogy otthon van??? Nem volt nehéz kiszúrni a
kapu előtt pöffeszkedő óriás gépjárművet, ami hozzá tartozott!
A napok gyorsan teltek, az egyik hét a másik után, és
hiába laktak egymás mellett sehogy sem keresztezte az útjuk újra egymást. Dolgos reggelre, a kegyetlen ébresztő óra csengése
keltette a lányt! Nyújtózott az ágyban, és elmélkedett, hogy mit is álmodott,
mert ritka pillanatok egyik volt, hogy emlékezett az álmára. Mivel egyedül volt
otthon, ráérősen készülődött, kihasználva az összes percet rohanás nélkül!
A hajvasaló melegedésére várt, hogy tökéletesen egyenesek
legyenek a göndörödésre hajlamos tincsei, mikor hallotta nyitódni a férfi
ajtaját. Az órájára nézet, és mosolyogva megállapította, hogy most kellene neki
is kilépnie az ajtón, ha a gyerekei is otthon lennének. Belenézett a tükörbe,
mosolyra húzta a száját, és közölte magával:
– Hát ezt elszalasztottad!
– mondta és végig húzta a meleg vasalót az első tincsén.
Hosszú napok nélkülözése után visszatértek a gyerekek a
lány életébe, egy kicsit megváltozva. Kicsi fia nem bírt magával, így vagy
tízszer felajánlotta neki, hogy menjen le a földszintre meg vissza,
természetesen gyalog, de azt sem akarta. Mikor már nem bírta sokadszorra
elviselni a gyerek hisztijét, akkor kézen fogta a drágát, és kivonszolta a bejárati
ajtóig…
az ajtót kinyitotta és…
És megtorpant, mert a férfibe „botlott”! Az utolsó
holmikat pakolta ki a lakásból. A lányra nézet, és így szólt:
– Helló!
– szia! – köszönt vissza
és egy mosolyt próbált erőltetni az arcára, majd így folytatta – Hát te még itt
vagy? – kérdezte a világ legtöbb örömével a hangjában, hogy még újra láthatja
a férfit. A lányra emelte a tekintetét, és az arcára egy mosolyt erőltetve, így
felelt:
– Már nem sokáig! –
kezdte – Még van egy –két cucc, és utána megyek! – felelte bosszúsan, éreztetve
a lánnyal, hogy nem örül az újbóli találkozásnak.
– És el sem
köszönsz? – érdeklődött szomorúan, és lehajtotta a fejét.
– De! – kezdte a
férfi, és kiegyenesedett egy újabb dobozzal a kezében – Ha végeztem akkor körbe
köszönök! – felelte elutasítóan, és a lift felé lépkedett.
A lány megsemmisült a hangsúly hallatán… Már nem volt
mérges a gyermekére sem! Fogta a kisfiút, és becsukta a bejárati ajtót! Neki dőlt
és a padlóig csúszott. Karjait átfonta a felhúzott lábain, és kicsordultak az
első könnycseppek. Újra elöntötték az érzelmei, amit hosszú éveken keresztül
kizárt az életéből. Sírt megállás nélkül, és maga sem értette, hogy mi történik
vele, mert még mindig képtelenségnek tartotta, hogy így érezzen.
A férfi miután az utolsó dobozt is kipakolta a lakásból, megtámasztotta
vele a várakozó lift ajtaját, és visszalépet. Megállt a lány ajtója előtt, és kopogásra
emelte a kezét, hogy ígéretéhez híven elbúcsúzzon. De az utolsó pillanatban
meggondolta magát, és az ujjait a tenyerébe csukva leeresztette maga mellé a karját. Csak állt meredten az óriási táblával szemben, ami közé és a
lány közé magasodott, miközben harcot vívtak benne az elmúlt idő alatt felgyülemlett érzelmek. Búcsúzóul, lassan elgondolkodva végig simította a tenyerét az ajtótáblán, majd hátat fordítva a múltnak, a felvonóhoz lépet. Felvette a dobozt, amivel az ajtaját támasztotta ki, csókot lehelt az ujjvégeire, és a lány ajtaja felé fújta. Belépet a vasszerkezetbe, megnyomta a földszinthez tartozó gombot, és
maga mögött hagyva az elmúlt évek eseményeit új életet kezdett egy távoli
helyen.
Első rész: (Novella 1. rész)
Második rész: (Novella 2. rész)
Harmadik rész: (Novella 3. rész)
Első rész: (Novella 1. rész)
Második rész: (Novella 2. rész)
Harmadik rész: (Novella 3. rész)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése