Az égiek játéka (1)

       Volt egy fiú, és volt egy lány… kezdődik Karthago híres slágere.

       Igen volt egy fiú és volt egy lány, akikkel valaki oda fent úgy gondolta, hogy jó mulatság lesz játszani egy kicsit.

       Hosszú évek teletek el úgy, hogy egy lépést sem közelítettek egymás felé, csak szemrehányó pillantásokat vettettek a másikra mikor látták, hogy nélküle éli az életét… és nem értették, hogy mire ez az ellenszenves érzelem az iránt, akit a legjobban szeretnek… vagy lehet, hogy mégsem szeretnek?!

       Mivel vicces kedvében volt valaki odafent, közelebb sodorta egymáshoz Őket…

       Egy szép őszi napon, sokadszorra a hosszú évek alatt, újra egymásba botlottak. Köszöntek, és a férfi még szólni szeretett volna, de a szavak benne ragadtak. Lemondóan legyintett egyet – hagyva a dolgokat annyiba, mintsem belebonyolódni – és tovaindult. A lány utána sietett, és kérte, hogy mondja el mit szeretett volna, de szűken csak annyit válaszolt, hogy majd! Újra kérlelni kezdte a férfit, de a válasz ismét elutasító volt! Feladta, hogy megtudja, mit is szeretett volna, és tovább beszélgetett az ismerőseivel, míg a férfi, célja felé haladt rendíthetetlen!

       A napnak közel sem volt vége, és percekkel később ismét egymás útjába sodorta az a bizonyos furcsa véletlen. Mivel itt már nem volt közönség, több bátorsága volt a férfinek is, és beszélgetésre invitálta a lányt, aki gondolkodás nélkül elfogadta a meghívást…
Mivel gyönyörű idő tombolt, így sétálni indultak. A közelben lévő parkban, leültek egy padra és úgy beszélgettek tovább… illetve beszélt a férfi, a lány pedig türelmesen hallgatta, mikor az egyik ismerősüket vélték felfedezni a közelükben.

– Arrébb menjünk? – kérdezte, mikor látta, hogy a lány az arcát a kezeibe temette.
– Igen! – bólogatott, és felállva a padról, sétálni kezdtek egyre messzebb a kínos találkozást elkerülve.

       Tovább beszélgetve, a lány őszinteségi rohamot kapott, és a férfira zúdította a benne felgyülemlett információt. Főhősünk próbálta félbeszakítani, de kérte, hogyha most nem mondhatja el, akkor többé nem lesz hozzá, bátorsága… így végig hallgatta. 

Beszélgettek tovább, mikor a férfi hirtelen megállt, a lányra nézett, és így szólt:
– Kedden este ráérsz? – kérdezte, és a lánynak az arcába szökött az összes vér. Pirulni kezdett, és szóhoz sem jutott a meglepettségtől, csak bólogatni tudott, mikor a férfi így folytatta – Most ne kezdj el pirulni, mert így is elég nehéz volt ezt megkérdeznem! –mondta. A lány az arcára tette a kezét, takarva a vörösséget, és végre sikerült választ kipréselnie magából:
– Igen! – kezdte mosolyogva – De, ha nem találok babysittert akkor le kell, hogy mondjam! – fejezte be visszatérve a boldogságlebegéséből a rideg valóságba.

        A randi fixálása után megbeszélték, hogy még felhívja a lányt, hogy pontosítsák az időpontot. Elbúcsúztak, egymástól, és a boldogság pozitív aurájában telt a nap további része.
Ígéretéhez híven, párnappal később telefonált, hogy egyeztessék az időpontot, és megbeszéljék, hová is szeretnének menni…

Második rész: Az égiek játéka (2)
Harmadik rész: Az égiek játéka (3)
Negyedik rész: Az égiek játéka (4)
Ötödik rész: Az égiek játéka (5)
Hatodik rész: Az égiek játéka (6)
Hetedik rész: Az égiek játéka (7)
Nyolcadik rész: Az égiek játéka (8)
Kilencedik rész: Az égiek játéka (9)
Tizedik (befejező) rész: Az égiek játéka (10)